ORBÁN VIKTOR NŐÜGYEI

Előszó (részlet) 

„Ennek a kötetnek mégsem szándéka, hogy a magyar miniszterelnök eddig is sokat vizsgált politikai sikersorozatát – a politikai ellenzék értelmezésében: ámokfutását – elemezze. Ehelyett arra vállalkozik, hogy közérthető, könnyen átlátható példákon keresztül szemléltesse, pontosan hogyan alakította Magyarországon a nők helyzetét a „nemzeti együttműködésnek” nevezett rendszer, a NER az elmúlt közel másfél évtizedben (...). Kötetünk fejezetei olyan példákkal indulnak, amelyek átélhető módon világítják meg azt, hogy Magyarországon hogyan nem működnek a gyakorlatban a nemek közötti egyenlőséget biztosítani hivatott, papíron létező, de a jogalkalmazásban gyakran semmibe vett törvényi keretek. Példáink annyiban tűnhetnek önkényesen kiválasztottnak, hogy számos másik – akár hasonló, akár a jóléti állam működését illusztráló – eset is érdemes lenne az elemzésre. Ugyanakkor minden általunk tárgyalt terület bemutatásához olyan nagy port kavart, széles körben, gyakran Magyarország határain kívül is ismert eseteket választottunk, amelyek – amellett, hogy jól érzékeltetik az illiberális állam működését – képesek a magyar társadalmat működtető általános folyamatokra is rávilágítani….”

Üdv a húspiacon (részlet) 

„Alapanyagát minden nap ingyen szállítjuk!” – hirdette portékáját a budapesti éttermeket friss áruval ellátó furgonjai oldalát teljesen beborító plakátjain a Chef Market. De mi lehet az árucikk, vagy ahogy a cég hirdette, „a chefek választása”? Az életnagyságú plakátokon egy-egy erotikusan pózoló fiatal nő homorított. A modell mellét, ágyékát mindössze vékonyra szeletelt húsok, szalonnák, sonkák fedték. A plakátokon egy telefonszám szerepelt, és az egyszerű üzenet: „Húskészítmények – A chefek választása” (…). A Chef Market példája a magát kereszténynek és konzervatívnak valló Fidesz–KDNP vezette Magyarországon akár egyszerű botlás is lehetett volna. Csakhogy a cég megalapítása idején egy másik közéleti botrány is a nemi alapú diszkriminációra irányította rá a figyelmet….”

Egy jó asszony szoknyája mindent eltakar (részlet)

„A budai kórházigazgató és a falusi hentes között első ránézésre nehéz közös pontokat találni. Egyikük a kollégái és a hozzá járó betegek által elismert, magas társadalmi státuszú, jómódú orvos, aki – egyáltalán nem mellékesen – rokona a Magyarországot 1998 és 2002 között vezető első Orbán-kormány egyik miniszterének, aki a 2010 utáni Orbán-érában először államtitkári, majd nagyköveti posztot töltött be. Amikor az első tanúk, például az általa lúggal leöntött Renner Erika lánya a nyomozóknak jelezte, hogy a kórházigazgató hónapok óta zaklatta az áldozatot, eleve vonakodva vizsgálták annak lehetőségét, hogy a bestiális bűntettet egy köztiszteletben álló, kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező orvos követhette el. Ezzel szemben a másikuk, a hentes, középfokú végzettséggel próbált egy kis faluban – sikertelenül – saját vállalkozást felvirágoztatni. A környezetében sokan kellemetlen, összeférhetetlen emberként ismerték, a családtagjaival is éveken át haragban állt. Nemhogy a nagypolitikát, nemzetgazdaságot meghatározó szereplőkkel nem volt semmilyen kapcsolata, de még barátai sem nagyon voltak. Egy valami mégis kísértetiesen hasonlított a két bűnügy felgöngyölítésekor: kis híján mindkét férfi megúszta a volt partnere ellen különös kegyetlenséggel, előre kitervelten elkövetett bűntényt (...). A lúgos orvos áldozata, részben a véletlennek, részben pedig annak köszönhetően, hogy környezetében tudtak az őt hónapok óta zaklató férfiról, életben maradt. Támadóját, igaz, hat teljes büntetőper kellett hozzá, végül elítélték. A darnózseli hentest is rács mögé juttatta a brutálisan meggyilkolt feleség testvérének a kitartása és a sajtó figyelme. A magyarországi jogrendszerről mindezzel együtt a legnagyobb jóindulattal sem mondható el, hogy védőhálót vagy akár csak igazságot szolgáltatna a családon vagy kapcsolaton belüli erőszak áldozatainak….”

Mrs. Godot-ra várva (részlet)

„A Fidesz támogatóit nem háborította fel különösebben, hogy a kormánnyal szimpatizáló újságírók és a propagandagépezet által finanszírozott influenszerek több ízben is diáklányok ellen indítottak dehumanizáló karaktergyilkosságot. A magyar választópolgárok túlnyomó többsége eleve nem szívleli különösebben, ha fiatal lányok olyasmibe ütik az orrukat, amit a legtöbben inkább férfiak feladatának tartanak. Azt pedig, hogy annak tartják, mi sem jelzi jobban, mint hogy a másfél évtizede töretlenül sikeres miniszterelnök, aki folyamatosan szondázza a magyar közvéleményt, előszeretettel hivatkozik „férfimunkaként” mind a politikára, mind pedig a saját szerepléseire. Magyarországon lassan kétszáz éve létezik miniszterelnöki tisztség, de mindeddig soha senkiben még csak fel sem merült, hogy ezen a poszton akár nő is ülhetne. Bár az államszocializmus 40 éve alatt relatíve sok nő ült a magyar országgyűlésben, a valódi döntéshozatali pozíciótól mégis elég távol voltak….”

A vidéki nők lázadása (részlet)

„Az egyik első magyarországi alulról szerveződő szervezetet, a Nők a Balatonért Egyesületet 1995 januárjában 21 olyan nő hívta életre, akik Európa egyik legnagyobb édesvízi tavának megóvását tűzték ki célul. Az államszocializmusban a két részre szakadt Németország keleti és nyugati felében élő barátok és rokonok találkozóhelyéül is szolgáló „magyar tenger” ma már azért is védelemre szorul, mert az Orbán-rendszer a Magyarországra uniós támogatások formájában szinte teljesen ellenőrizetlenül beömlő eurómilliárdok jelentős részét arra használta fel, hogy a NER jó politikai kapcsolatokkal rendelkező elitje Balaton-parti presztízsberuházásokkal gyarapodhasson. A NER-oligarchák ráadásul milliárdos tételben kaptak vissza nem térítendő állami kölcsönöket is a turisztikai beruházásokhoz. A tó ökoszisztémájának fenntartásában kulcsfontosságú part menti nádast szinte nyom nélkül kiirtották, az így felszabaduló tóparti telkekre pedig hatalmas luxusszállodákat, yachtklubokat, lakóparkokat építettek….”

Orbán-kormány: Az arra érdemes családok barátja (részlet)

„Magyarországot az autópályák mentén, a repülőtéri terminálokban, a buszpályaudvarokon és más forgalmas csomópontokban elborították a családbarátságot hirdető, mosolygó párokat és boldogan szaladgáló gyerekeket megjelenítő óriásplakátok. A hirdetések képi világa egybevág azzal az egyébként sem titkolt kormányzati üzenettel, hogy a születésszám növekedését a Fidesz–KDNP elsősorban a középosztálybeli családoktól várta volna. Csakhogy az Orbán-rezsim népesedéspolitikai mesterterve nem hozta meg a várt eredményeket (…). Ha Orbán Viktornak van figyelemre méltó politikai képessége, az leginkább abban a találékonyságban rejlik, amivel képes azokat a válsághelyzeteket kezelni, amelyekkel a politikai tábora, sokszor épp a kormányzás hiányosságai miatt, időről időre szemben találja magát. Ebben fontos szerepe volt a polypore állam családtámogatási rendszerének, amit annak ellenére is sikerült az állami gondoskodás bizonyítékaként hirdetni, hogy a gazdasági mutatók egyértelműen bizonyítják, hogy azok elsősorban inkább az építőiparnak és – a fogyasztás fellendítése és a fogyasztást terhelő adóbevételek révén – az államkasszának kedveztek….”

Az oldal tetejére