Szubkontra Blog
Népvezérekből hazaárulók
Hatos Pál történész fő kutatási területe a 20. század fordulóját követő 20-25 év, amiben meglepően sok áthallás fedezhető fel az ezredforduló óta máig eltelt időszakkal. Az elmúlt években írt trilógiájában részletesen dolgozza fel a forradalmi Magyarország első világháború utáni történetét. A trilógia egyes kötetei: Az elátkozott köztársaság - Az 1918-as összeomlás és forradalom története Rosszfiúk világforradalma - Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története Hideg polgárháború - Csonka-Magyarország születése 1919-1922 Orbán Viktor miniszterelnök például a trianoni békediktátumra hivatkozik, amikor a jelenkori magyar gazdaság helyzetét értékeli. Ezzel szemben a két világháború közötti időszakra magyarok széles rétegei hivatkoznak a "boldog békeidő" időszakaként. Határozott párhuzam fedezhető fel a társadalom megosztottságában, a társadalomban élő nemzetiségek és más kisebbségek iránti ellenszenv fegyverként való felhasználásában vagy a választók manipulációjára irányuló kísérletekben. Van-e összefüggés aközött, hogy ma a magyar parlamentben a legkisebb a nők aránya az egész Európai Unióban, száz éve pedig az általános választójog bevezetésével egy időben a politikusok mindent elkövettek, hogy a nők szavazati jogát korlátok közé szorítsa? Mennyire igaz, amit a mai ellenzék állít, hogy a magyarok történelmileg a nyugati világhoz tartozónak érzik magukat? Abból, hogy Oroszország forradalomexportjára a magyar társadalom mutatkozott a leginkább fogékonynak Közép- és Nyugat-Európában, következik-e, hogy az illiberalizmus is itt vert a legmélyebben gyökeret?
Humanoid robotok márpedig nincsenek!
Az etorobotika szülőatyjával készített interjúhoz nehéz séróból bármit is hozzátenni, ezért rendhagyó interjúalany után néztem a kiegészítő poszthoz. Mikrofon helyett klaviatúravégre kaptam a ChatGPT 5.1-et.
A béták elbuknak
Különösebb túlzás nélkül kijelenthető, hogy soha nem voltam early adopter (korai alkalmazkodó). Nem mintha lenne mire büszkének lenni, különösen, hogy az alkalmazkodás végül mindig elkerülhetetlen lett. Alig néhány hónappal a magyarországi debütálása után, valamikor 2009 elején regisztráltam a Facebookra. Próbáltam kiszaszerolni az oldalamról, hogy pontosan mikor, de miután túl sok időt szórakoztam el ezzel eredménytelenül, legyen elég a saccperkábé. Az biztos, hogy miután regisztráltam, nagyjából egy évig meg se nyitottam újra az oldalt. Az első profilképet 2010. május 2-án töltöttem fel. Erre megtaláltam a bizonyítékokat a tevékenységnaplóban. A korai alkalmazkodás az én esetemben annyiban merült ki, hogy újabb nagyjából egy éven át egyetlen dolgot csináltam a Facebookon: bejelölgettem milyen filmeket és sorozatokat néztem. Arról fogalmam sincs, hogy a valódi early adopterek mit csináltak a Facebook 2008-as magyarországi debütálása és 2011 vége között. Akkor még megvolt az iWiW, ott mindenki fent volt, és akinek nem volt pénze feltölteni a Dominó-kártyáját, az ott dobott egy üzit az ismerőseinek, hogy a válaszra egész türelmesen várjon akár 2-3 napot is. A boldog békeidők… Ma az számít early adopternek, akinek nincs Facebook-oldala. Nekem persze van.
A valóság és a nyelv
„A különös csak az volt, hogy bár Goldsteint mindenki gyűlölte és megvetette, s bár elméleteit mindennap s napjában ezerszer is megcáfolták, szétzúzták, nevetségessé tették dobogókon, a teleképen, újságokban és könyvekben, s kimutatták róluk, hogy szánalmas zagyvaságok – aminthogy azok is voltak –, mindennek ellenére úgy tetszett, befolyása nem csökken.”
Hát így. Azért vettem kölcsön a lassan már közhelyszámba menő Orwelltől, akitől azok is bátran idéznek, akik egyetlen regényét sem olvasták soha, mert – közhely ide vagy oda – ha valamit csak rosszabbul tudnál megfogalmazni, vedd kölcsön attól, aki tökéletesen leírta, amit mondani szeretnél. Sokat gondolkodtam, hogy a Hann Endrével január 27-én készített interjúban mit tartok a legfontosabb üzenetnek. Nyilván január 14-e után mindenki meghívta, aki csak tudta, hiszen akkor jöttek ki a Medián friss kutatási eredményei, amelyek szétzúzni látszanak a még létező ellenzéki minipártok minden reményét. A DK alelnöke által a Facebookon kirobbantott botrány, amelyben egyszerre vádol összeesküvéssel egy független sajtóorgánumot és egy független elemzőt, jót tett, na nem a DK-nak, hanem Hann Endre népszerűségének. Pedig azon már nem nagyon van mit növelni.
Csetepaté a pete körül
A magát családbarátként propagáló magyar kormány által 2019 és 2022 között teljes mértékben államosított, és – elviekben – a születésszámok feltornászása érdekében ingyenessé tett meddőségi ellátás dacára minden évben magyar párok ezrei döntenek úgy, hogy az áhított gyermekáldás érdekében inkább fizetnek néhány millió forintot a környező országok valamelyikében. A döntésük hátterében a több sikertelen hazai – és sokszor összességében korántsem ingyenes – kísérlet mellett az áll, hogy Magyarországon csak minden hatodik in vitro fertilizációs (IVF) eljárásból, hagyományos néven lombikprogramból születik életképes újszülött. Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Németországban viszont minden harmadik esetben a kívánt eredménnyel zárul a kísérletezés. Legalább.
Elitgimnázium vagy technikum?
Idén január 24-én írják a központi középiskolai felvételit az általános iskola negyedik, hatodik és nyolcadik osztályos tanulói. Hogyan döntsön a szülő és a gyerek arról, hogy mi a legjobb választás? Mit ér ma egy elitgimnáziumi érettségi és mire lehet jutni az egykor volt szakközépiskolák által kínált képzéssel? Hogyan lehetne javítani az oktatási rendszert és hány évig tartana a megszerelése? A válaszokat a nyolcosztályos budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium legendás igazgatója, az iskolát 2004-től 2023-ig vezető Bajkó Judit adja.
Élet a mátrixban
Az alábbi interjút a Mozgó Világ 2025. decemberi számába írtam, utánközléséhez a szerkesztőség hozzájárult.
Az Európai Unió harminc év késéssel, 2025-ben szabályozta a hagyományos szerkesztőségek működését és a tagállamok médiafinanszírozási gyakorlatát, miközben a 2026-os választási kampányban AI-generált videók lepték el az újságokat már alig olvasó, közösségi médiás hírfolyamokból tájékozódó választópolgárok üzenőfalait. Polyák Gábor médiajogásszal, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének vezetőjével az európai sajtószabadsági törvényről és a mesterséges intelligencia jelentőségéről beszélgettünk.
„A Fidesz alpári AI-képeivel és videóival szemben nem kell bevárni az EU mesterséges intelligencia rendeletének hatályba lépését. Addig is itt van a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv, adott esetben éppen a Fidesz által kitalált szabályokkal. Jóhírnév, becsület, képmás, rémhír – ezeket a jogi fogalmakat nem kell kitalálni, csak alkalmazni kell őket.” Ezt írta ki a Facebook-oldalára október 29-én. Milyen konkrét eljárást javasolna, mondjuk egy olyan esetre, amikor az AI-generált videó egyik sarkában alig látható betűvel fel van tüntetve, hogy a kép csak illusztráció?
Grönland: blöff vagy stratégia?
Azon tűnődöm, hogy nézne ki Donald Trump Grönland iránti igényeinek az értelmezése, ha a világpolitikai elemzők fele nőkből állna. Ha csak abból indulok ki, hogy a történelem, politológia, újságírás szakokon tanulók hány százaléka nő a magyarországi egyetemeken, rendkívül nehéz elképzelnem, hogyan lehetséges, hogy a rendszeresen szerepeltetett megmondóemberek jóformán mindegyike férfi. Mínusz Szabó Andrea és Takácsy Dorka. Ha az akkumulátorgyár-ügyeket is hozzáveszem, akkor még Győrffy Dorka. De aztán tényleg slussz. Nyilván a sok diplomás nő mind sokkal tehetségtelenebbnek bizonyult a férfiaknál a tanulmányaiban, és a munkaerőpiacon egyaránt. Esetleg olyan extrém mértékben szégyenlősek, hogy hiába ostromolják őket, az Istennek se akarnak szerepelni.
Minden rendszerben van tíz százalék selejt?
Az alábbi interjút a Mozgó Világ 2025. novemberi számába írtam, utánközléséhez a szerkesztőség hozzájárult.
Legalább másfél évtizede amortizálódik a mára az összeomlás küszöbére került gyermekvédelmi rendszer, de amíg a szakemberek csak azt jelezték, hogy kezelhetetlenül nagyra nőtt a háromévesnél fiatalabbak aránya a szakellátásban, nincs elég befogadó szülő, és hiányosak a szakellátás feltételei, a nagy nyilvánosság nem érezte ezt vérlázítónak. Félő, hogy a közönség ingerküszöbét most sem a rendszerszintű problémák megoldása iránti társadalmi igény, hanem sokkal inkább a szexuális visszaélések keltette borzongás és az azokkal kapcsolt áruként érkező politikai botránysorozat vitte át – érzékelteti a gyermekvédelem körül vert hullámok kétes erejét Herczog Mária, a magyarországi gyermekvédelem egyik legismertebb szaktekintélye.
A vak gyerekeket úgy kell felkutatni az őserdőben
Milyen a családi ünneplés ott, ahol nem ritka, hogy egy férfinak 40-50 gyereke van több különböző asszonytól? Hogyan ünnepelnek ott, ahol akkora a szegénység, hogy a fogyasztást ösztönözni sem érdemes, ahol nincs karácsonyfa, és a Jézuska sem hoz senkinek ajándékot? Miért ment Kongóba 30 éve, és tervez-e hazajönni az afrikai őserdő magyar csodadoktora, Hardi Richárd misszionárius orvos?
Az interjú meghallgatásához és a posztok korlátlan eléréséhez válts előfizetést. A december 31-ig éves előfizetést választók, karácsonyi kedvezményt is kapnak!eg.
"Nem a drog számít, hanem az ember"
Civil drogpolitikai szakértőként Sárosi Péter, akit a kormányközeli újságok rendszeresen kereteznek nyugatról pénzelt droglobbistaként, valójában - mint az interjúban elmondta - “legalizátorként” is úgy véli, hogy a magyar társadalom nincs felkészülve arra, hogy a sarki kocsmák mellett füves cigit és space cake-t árusító coffee shopok nyíljanak. Hasonlót nagyjából 15 évvel ezelőtt hallottam Bayer István gyógyszerészprofesszortól, aki nemcsak több könyvet írt a pszichoaktív szerek történelméről, szabályozásának nehézségeiről és hatásmechanizmusáról, hanem éveken át tagja volt az ENSZ kábítószerügyi bizottságának, sőt egy ideig még vezette is azt.
Az interjú meghallgatásához és a posztok korlátlan eléréséhez válts előfizetést. A december 31-ig éves előfizetést választók, karácsonyi kedvezményt is kapnak!eg.
Jó-e Magyar Péter gyermekvédelmi akcióterve?
A Gyermekjogi Civil Koalíció három vezetőjének egyike, Katonáné Pehr Erika, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának címzetes docense világít rá az interjúban Magyar Péter december 13-án kihirdetett gyermekvédelmi akciótervének erős oldalára, és azokra a pontokra, amelyeken lehetne még csiszolni. Az interjúból kiderül, hol erősíthetne rá a gyerekek védelmére a magyar társadalom azon kívül is, hogy tüntetésekre jár. Miközben nagyon sok szó esik arról, hogyan bántalmazzák a gondozók a gyerekeket az állami gondozásban, mély hallgatás övezi, hogy a gyermekvédelmi rendszerben bántalmazott gyerekeket az ugyancsak ott gondozott idősebb gyerekek bántalmazzák. Vajon jobban működnek a nyugat-európai országok gyermekvédelmi rendszerei? Végül, de nem utolsósorban: miért szoktak le a magyarországi középosztálybeli családok arról, hogy karitatív céllal nevelőszülőséget vállaljanak?
Köszönöm, hogy előfizetsz a Substack-oldalamra. Ha december 31-ig éves előfizetésre váltasz, a karácsonyi akció keretében ezt most kedvezményesen teheted meg.
Child poverty is a red flag
Invited by Babeș–Bolyai University, I was in Cluj, the capital of Transylvania on the 20-21st of November. Andrea Pető and I presented our work titled Viktor Orbán’s Affairs with Women. No, the book is not a juicy political pulp fiction. It is an analyses of the past 15 years of Hungarian society through the lens of its female population, written deliberately in an easy-to-access way for everyone to become a beneficiary. Fun fact: at the English-language lecture, the audience was roughly half Hungarian and half Romanian. I’ve been unable to stop myself thinking since the event: what might be the reason behind the fact that only the Romanians dared to ask questions? The memory of the Securitate can’t still be so vivid that the Hungarians present—whose lives the topic presumably affects more directly than those of the Romanians—didn’t dare speak up for fear of who might be watching…?
If you like my posts, please consider to become a subscriber to help my work.
Orando et collaborando
The practice of the historical churches in twenty-first-century Hungary bears no resemblance whatsoever to the example set by Saint Elizabeth of Hungary — or any of the Saints of Hungary for that matter. I am not a Catholic; I have always had difficulties with accepting or even understanding the cult of saints. My deeply religious grandmother — a stubborn Calvinist who sent her children to Sunday school even in the years of state socialism — had me baptised in secret in order to avoid the wrath of my fiercely atheist father. Sunday school was most certainly out of the question, which, ironically, had its toll on my future to come.
Right after the fall of communism, it was just as difficult to find a proper school for secondary education in Eastern Hungary as it is today. Even a bit more difficult, perhaps, owing to the fact that no rankings existed to inform about the performance of the schools. My mother, who had learnt enough from both the stubbornness and the Sunday school, decided upon a well-known historical school of the Calvinist church in Debrecen.
If you like my posts, please consider to become a subscriber to help my work.
The intellectuals' betrayal...
“Hungarian society will not give up its relative prosperity for the sake of any revolutionary fervor. In 1989 everyone made peace with one another, no one even got slapped, and the same is to happen now. As long as there is food, drink, and women, everything will go on as before. Hungarians are not starving like Romanians did in 1989. Hungary is fat, wealthy, and its economy is booming. Those who possess material wealth and power — the middle class and the upper strata — are doing fine, and they do not want any upheaval. If necessary, even if reluctantly, they may even make smaller sacrifices,” said Gábor Vida, a Hungarian national living in Transylvania, Romania in an interview. Is he right? I don’t know. But as Hungary is getting closer to the 2026 elections where a huge fraction of those eligible to vote hope to remove Viktor Orbán from his long-lasting power, a lot of my own thoughts are reflected in his thoughts.
Asked erroneously - Scale
“I honestly think there is not one single child in Hungary who is not reached by family support (…). Let’s take it out but we should look at the breakdowns - what the case actually looks like. Where does it stand geographically. Where does it stand ethnically. Are we talking about Roma children, or Hungarian children, kids from Budapest or from the countryside?” - are the questions by Egon Rónai addressed to Prime Minister Viktor Orbán batted away, somewhat timidly. The subject of child poverty arose on TV after sixteen uninterrupted years in power, on the 11th of November, 2025. There was a moment of hesitation before Rónai remarked, “Roma children are also Hungarian children.”
The Orbán Regime’s Affair with the 3T
This was my very first post on the 8th of Novermber, 2025, though it was never meant to be so. As it happened, Andrea Pető, a renowned historian and gender scholar and myself wrote a book together. We began working on our joint work in early 2024. The subject is strikingly topical; the text, while being rigorously documented and thoroughly well-researched, is designed to be quite easily accessible to anyone interested. The title - by my journalistic instincts - is inviting, catchy even. The cover -owing to the work of the brilliant graphic designer - is eloquent and multilayered. I hope Andrea would not mind me saying this, but the book in every sense turned out to be a piece of science storytelling. And yet the road to publication proved rougher than expected.
Nem a krumpliszsákra épül a NER...
Az utolsó szerkesztőségi munkahelyemen rendszeresen felvetettem, hogy írjuk le őszintébben, pontosabban, ami a magyar társadalomban zajlik. Erre csekély volt a fogadókészség. Amióta szabadúszóként ezzel próbálkozom, már jobban értem miért: ebből - egyelőre úgy tűnik - nem lehet megélni. Ennek pedig Abraham Maslow az oka. Amikor megalkotta a NER-t, Orbán Viktor nem a néplelket tartotta szem előtt, hanem a szükségletek (eredeti) piramisát és a magyarok túlnyomó többsége, és különösen - bármilyen szűk kis réteg is ez a magyar társadalomban - a gazdasági és kulturális értelemben vett középosztály ahhoz való viszonyát. (Magyarországon a kettő nem feltétlenül fedi egymást, ezért is van szükség arra a Nyugat-Európában nem nagyon használt fogalomra, hogy „értelmiségi réteg”.)
Az állam a leghatékonyabb strici?
A NER elmúlt 15 évében Borkai Zsolt prostitúciós és Szájer József orgiabotrányán át vezetett az út a bicskei, majd a Szőlő utcai gyermekvédelmi szexuális kizsákmányolási botrányokig. Az előbbiek még alig, utóbbiak viszont erősen megrengették a kormánypárt hatalmi rendszerét. Mikor és mikor nem érdekli a magyar állampolgárokat a szexuális kizsákmányolás, és annak legismertebb formája, a prostitúció? Kizsákmányolásnak tekinti-e egyáltalán a magyarok többsége a prostitúciót és a pornóipart? Miért hívják Budapestet a világ legkülönbözőbb tájain Kelet-Európa Bangkokjának? Hogyan függ össze egymással a gazdaság, a politika és a szex? Mi köze van a szexiparhoz Szijjártó Péter külügyminiszternek vagy Hernádi Zsolt MOL-vezérnek? A válaszokat Csányi Gergely szociológussal, a magyarországi szexipar kutatójával kerestük.
(A havi előfizetők az interjút is megkapták, ha Te is szeretnéd meghallgatni, kérlek fizess elő - a próbaidőszak alatt akár meg is gondolhatod magad.)
A balsors vagy a hülyeség tép?
Interjú a magyar-olasz gyökereinek köszönhetően a választott hazáját sajátosan européer perspektívából szemlélő Stefano Bottoni történésszel frissen megjelent kötete apropóján. Birodalomban vagy nemzetben képzeli magát a magyarság, és vajon tisztában van-e azzal, hogy a kettő nem feltétlenül összeegyeztethető? A 2025. november 25-én megjelent Balsors, akit régen tép a szerző értelmezésében egyfelől társadalmi vitairat, másrészt pedig “történelmi kalauz az új nemzedéknek”, ami azoknak szól, akik “nem adták fel az igazságosabb és szerethetőbb Magyarországba vetett reményüket”. Én azonban nemcsak a kötet megírásához vezető útról beszélgettem vele, hanem a múlt és a jelen nemzet- és birodalomépítő vágyairól és valóságáról, Magyarország világban elfoglalt helyéről, valamint arról, hogyan látják a magyar társadalom történelmét és jelenkori politikai és társadalmi folyamatait más európai nemzetek polgárai.
(A havi előfizetők az interjút is megkapták, ha Te is szeretnéd meghallgatni, kérlek fizess elő - a próbaidőszak alatt akár meg is gondolhatod magad.)
