Hatos Pál történész fő kutatási területe a 20. század fordulóját követő 20-25 év, amiben meglepően sok áthallás fedezhető fel az ezredforduló óta máig eltelt időszakkal. Az elmúlt években írt trilógiájában részletesen dolgozza fel a forradalmi Magyarország első világháború utáni történetét. A trilógia egyes kötetei: Az elátkozott köztársaság - Az 1918-as összeomlás és forradalom története Rosszfiúk világforradalma - Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története Hideg polgárháború - Csonka-Magyarország születése 1919-1922 Orbán Viktor miniszterelnök például a trianoni békediktátumra hivatkozik, amikor a jelenkori magyar gazdaság helyzetét értékeli. Ezzel szemben a két világháború közötti időszakra magyarok széles rétegei hivatkoznak a "boldog békeidő" időszakaként. Határozott párhuzam fedezhető fel a társadalom megosztottságában, a társadalomban élő nemzetiségek és más kisebbségek iránti ellenszenv fegyverként való felhasználásában vagy a választók manipulációjára irányuló kísérletekben. Van-e összefüggés aközött, hogy ma a magyar parlamentben a legkisebb a nők aránya az egész Európai Unióban, száz éve pedig az általános választójog bevezetésével egy időben a politikusok mindent elkövettek, hogy a nők szavazati jogát korlátok közé szorítsa? Mennyire igaz, amit a mai ellenzék állít, hogy a magyarok történelmileg a nyugati világhoz tartozónak érzik magukat? Abból, hogy Oroszország forradalomexportjára a magyar társadalom mutatkozott a leginkább fogékonynak Közép- és Nyugat-Európában, következik-e, hogy az illiberalizmus is itt vert a legmélyebben gyökeret?

Az etorobotika szülőatyjával készített interjúhoz nehéz séróból bármit is hozzátenni, ezért rendhagyó interjúalany után néztem a kiegészítő poszthoz. Mikrofon helyett klaviatúravégre kaptam a ChatGPT 5.1-et.

Különösebb túlzás nélkül kijelenthető, hogy soha nem voltam early adopter (korai alkalmazkodó). Nem mintha lenne mire büszkének lenni, különösen, hogy az alkalmazkodás végül mindig elkerülhetetlen lett. Alig néhány hónappal a magyarországi debütálása után, valamikor 2009 elején regisztráltam a Facebookra. Próbáltam kiszaszerolni az oldalamról, hogy pontosan mikor, de miután túl sok időt szórakoztam el ezzel eredménytelenül, legyen elég a saccperkábé. Az biztos, hogy miután regisztráltam, nagyjából egy évig meg se nyitottam újra az oldalt. Az első profilképet 2010. május 2-án töltöttem fel. Erre megtaláltam a bizonyítékokat a tevékenységnaplóban. A korai alkalmazkodás az én esetemben annyiban merült ki, hogy újabb nagyjából egy éven át egyetlen dolgot csináltam a Facebookon: bejelölgettem milyen filmeket és sorozatokat néztem. Arról fogalmam sincs, hogy a valódi early adopterek mit csináltak a Facebook 2008-as magyarországi debütálása és 2011 vége között. Akkor még megvolt az iWiW, ott mindenki fent volt, és akinek nem volt pénze feltölteni a Dominó-kártyáját, az ott dobott egy üzit az ismerőseinek, hogy a válaszra egész türelmesen várjon akár 2-3 napot is. A boldog békeidők… Ma az számít early adopternek, akinek nincs Facebook-oldala. Nekem persze van.

„A különös csak az volt, hogy bár Goldsteint mindenki gyűlölte és megvetette, s bár elméleteit mindennap s napjában ezerszer is megcáfolták, szétzúzták, nevetségessé tették dobogókon, a teleképen, újságokban és könyvekben, s kimutatták róluk, hogy szánalmas zagyvaságok – aminthogy azok is voltak –, mindennek ellenére úgy tetszett, befolyása nem csökken.”

Hát így. Azért vettem kölcsön a lassan már közhelyszámba menő Orwelltől, akitől azok is bátran idéznek, akik egyetlen regényét sem olvasták soha, mert – közhely ide vagy oda – ha valamit csak rosszabbul tudnál megfogalmazni, vedd kölcsön attól, aki tökéletesen leírta, amit mondani szeretnél. Sokat gondolkodtam, hogy a Hann Endrével január 27-én készített interjúban mit tartok a legfontosabb üzenetnek. Nyilván január 14-e után mindenki meghívta, aki csak tudta, hiszen akkor jöttek ki a Medián friss kutatási eredményei, amelyek szétzúzni látszanak a még létező ellenzéki minipártok minden reményét. A DK alelnöke által a Facebookon kirobbantott botrány, amelyben egyszerre vádol összeesküvéssel egy független sajtóorgánumot és egy független elemzőt, jót tett, na nem a DK-nak, hanem Hann Endre népszerűségének. Pedig azon már nem nagyon van mit növelni.

Azon tűnődöm, hogy nézne ki Donald Trump Grönland iránti igényeinek az értelmezése, ha a világpolitikai elemzők fele nőkből állna. Ha csak abból indulok ki, hogy a történelem, politológia, újságírás szakokon tanulók hány százaléka nő a magyarországi egyetemeken, rendkívül nehéz elképzelnem, hogyan lehetséges, hogy a rendszeresen szerepeltetett megmondóemberek jóformán mindegyike férfi. Mínusz Szabó Andrea és Takácsy Dorka. Ha az akkumulátorgyár-ügyeket is hozzáveszem, akkor még Győrffy Dorka. De aztán tényleg slussz. Nyilván a sok diplomás nő mind sokkal tehetségtelenebbnek bizonyult a férfiaknál a tanulmányaiban, és a munkaerőpiacon egyaránt. Esetleg olyan extrém mértékben szégyenlősek, hogy hiába ostromolják őket, az Istennek se akarnak szerepelni.

Milyen a családi ünneplés ott, ahol nem ritka, hogy egy férfinak 40-50 gyereke van több különböző asszonytól? Hogyan ünnepelnek ott, ahol akkora a szegénység, hogy a fogyasztást ösztönözni sem érdemes, ahol nincs karácsonyfa, és a Jézuska sem hoz senkinek ajándékot? Miért ment Kongóba 30 éve, és tervez-e hazajönni az afrikai őserdő magyar csodadoktora, Hardi Richárd misszionárius orvos?

Az interjú meghallgatásához és a posztok korlátlan eléréséhez válts előfizetést. A december 31-ig éves előfizetést választók, karácsonyi kedvezményt is kapnak!eg.