Csetepaté a pete körül
Avagy a petesejt-donáció kockázatai és mellékhatásai
A magát családbarátként propagáló magyar kormány által 2019 és 2022 között teljes mértékben államosított, és – elviekben – a születésszámok feltornászása érdekében ingyenessé tett meddőségi ellátás dacára minden évben magyar párok ezrei döntenek úgy, hogy az áhított gyermekáldás érdekében inkább fizetnek néhány millió forintot a környező országok valamelyikében. A döntésük hátterében a több sikertelen hazai – és sokszor összességében korántsem ingyenes – kísérlet mellett az áll, hogy Magyarországon csak minden hatodik in vitro fertilizációs (IVF) eljárásból, hagyományos néven lombikprogramból születik életképes újszülött. Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Németországban viszont minden harmadik esetben a kívánt eredménnyel zárul a kísérletezés. Legalább.
A hazai meddőségkezelési eredmények szépítése érdekében az ötödik Orbán-kormány 2025 nyarán lehetővé tette a nők számára a szociális alapú ivarsejt-fagyasztást. Magyarul: megengedte, hogy a fiatal nők igény szerint lefagyasztassák a petéiket arra az esetre, ha csak 35, esetleg 40 éves koruk fölött jutna eszükbe, hogy jó lenne anyává válni. A férfiaknak ez a szolgáltatás eddig is elérhető volt.
Tavaly októberben aztán újabb törvényjavaslat került a kormány elé a kormány jóvoltából, amelynek lényege az lett volna, hogy a Magyarországon csak elméletben létező petesejt-donációt a gyakorlatba is át lehessen ültetni. Petesejtet ugyanis eddig is lehetett adományozni, pontosabban: eddig csak adományozni lehetett. 35 évesnél fiatalabb nők eddig is dönthettek úgy, hogy hetekig gyógyszerekkel tömik magukat, átesnek tucatnyi vizsgálaton, hogy a mesterségesen az alapműködése 10-20-szorosára turbózott petefészkükből altatásban leszívjanak 10-20 petesejtet, amit aztán szívjóságból odaadnak egy olyan nőnek, aki a saját petéi segítségével már juthat gyermekáldáshoz. Az adományozó a papíron kimutatható költségeit megpróbálhatta megtéríttetni a meddőségi klinikával, testi és lelki fáradalmaiért azonban nem kérhetett és nem is kaphatott pénzt. A kormány ugyanis mindeddig ezt szervkereskedelemnek tekintette. Ennek meg is volt az eredménye: 2024-ben összesen tíz, tavaly már feleannyi nő sem vállalta szívjóságból a procedúrát. Ezt a Magyar Nemzet írta meg, nem vállalok túl nagy kockázatot, ha azt állítom, hogy a kormány döntését támogatandó.
A kockázatokra és mellékhatásokra a kormánypárti újság összefoglalója nem tért ki, pedig azok is vannak bőven. Ezt nem túl nehéz elképzelni, elég csak végiggondolni az ivarsejt-adományozás nemek szerint meglehetős különbségeket mutató folyamatát. Ennek is van az eredménye: ott, ahol üzleti alapon működik, petesejt-donációra a társadalom szegényebb rétegeiben élő nők vállalkoznak, megtermékenyíthető ivarsejtjeiket a tehetősebbek vásárolják meg. A kockázatokat lehet persze csökkenteni, de nem nullára. Más kérdés, hogy attól, hogy Magyarországon a szegényebb nőket a kormány hősiesen védelmezi a petesejtalapú kizsákmányolástól (na persze), legfeljebb annyi történik, hogy a Szlovákiában és Csehországban élő szegényebb nők tudnak bevételre szert tenni a petéik árusításából, a magyarok nem.
A petesejt-donáció körüli vitáról, a hazai meddőségi klinikák gyengélkedéséről és a lombikbiznisz gyorsuló ütemű virágzásáról Imre Ruben meddőségi specialistájával beszélgettem. Légy még ma előfizető, hogy ne maradj le róla!
A lombikbébi-eljárást egyébként a megszületésétől kezdve annyira komoly etikai aggályok és viták kísérték, hogy amikor Robert Edwards brit kutatóorvost 2010-ben, 32 évvel az első lombikbaba születése után orvosi Nobel-díjjal ismerték el a procedúra kidolgozásáért, a Vatikán akkori bioetikusa, Ignacio Carrasco de Paula püspök súlyos hibának ítélte a Nobel-bizottság döntését. A döntését amúgy az ítélőbizottság is szükségesnek érezte indokolni. Nem azt, hogy miért adták a díjat Edwards-nak, hanem hogy még az átlagos késlekedéshez képest is miért több mint 30 évnyi csúszással. A magyarázat szerint kellő számú bizonyítékra vártak, nehogy elhamarkodott legyen a döntés. A díj odaítélésének pillanatáig, vagyis az első 32 évben 4 millió lombikbaba született világszerte. Az azóta eltelt időben a számuk megduplázódott.