Az állam a leghatékonyabb strici?

Az előfizetők a prostitúcióról és a magyarországi pornóiparról szóló interjút is kapnak.

A NER elmúlt 15 évében Borkai Zsolt prostitúciós és Szájer József orgiabotrányán át vezetett az út a bicskei, majd a Szőlő utcai gyermekvédelmi szexuális kizsákmányolási botrányokig. Az előbbiek még alig, utóbbiak viszont erősen megrengették a kormánypárt hatalmi rendszerét. Mikor és mikor nem érdekli a magyar állampolgárokat a szexuális kizsákmányolás, és annak legismertebb formája, a prostitúció? Kizsákmányolásnak tekinti-e egyáltalán a magyarok többsége a prostitúciót és a pornóipart? Miért hívják Budapestet a világ legkülönbözőbb tájain Kelet-Európa Bangkokjának? Hogyan függ össze egymással a gazdaság, a politika és a szex? Mi köze van a szexiparhoz Szijjártó Péter külügyminiszternek vagy Hernádi Zsolt MOL-vezérnek? A válaszokat Csányi Gergely szociológussal, a magyarországi szexipar kutatójával kerestük.

A témában írt Aki kurvának áll, ne sírjon, ha… című posztom szabadon hozzáférhető itt a Substacken, olvasd el azt is.

Pár napja olvastam egy jogvédő felháborodásból közszemlére tett véleménycikket, amiben a szerző érdekegyezést vél felfedezni a prostitúció (ő szexmunkának nevezte), a béranyaság és a transzjogok melletti kiállásban. Belinkelhetném, de nem teszem, mert nem szeretnék hozzájárulni a terjedéséhez. A szöveg önrendelkezési jogként definiálja a prostitúciót, és a béranyaságot, de a kvintesszenciája - persze - nem a prostituáltak és a béranyák jogairól, hanem a szivárványcsaládok béranyákhoz való hozzáférésének a jogáról szólt. A béranyaság kapcsán egyszer nagyon hosszan már írtam arról, hogy az önrendelkezésről szóló (felső) középosztálybeli fantáziálás hogyan járul hozzá a szereplők - egyes országokban ipari méretű - kizsákmányolásához.

A kritikusan gondolkodókat a véleménycikk két kategóriába sorolta: a keresztény-konzervatívok és a radikális feministák táborába, utóbbiról megjegyezve, hogy a jelzőt, mármint a radikálist az érintettek használják önmagukra. Tudom, hogy létezik az a népszerű elképzelés, hogy a fizikai, szexuális és/vagy lelki elnyomás mellett felnőtté váló lányokat az is védi az őket érő strukturális hátrányokkal szemben, ha a saját szabad akaratuk megnyilvánulásának hazudjuk, hogy - sokszor külső nyomásra - nem nagyon van más választásuk. A béranyák és prostituáltak önrendelkezési joga helyett - még csak nem is túl burkoltan - a bérbevevők és felhasználók fogyasztáshoz való jogát előtérbe helyező szerzőnek vajon nem tűnt fel, hogy soha nem a (felső) középosztálybeli nőkből lesznek a béranyák? Többi a posztban…

Köszönöm, hogy itt vagytok és segítitek a munkámat.

(A havi előfizetők az interjút is megkapták, ha Te is szeretnéd meghallgatni, kérlek fizess elő - a próbaidőszak alatt akár meg is gondolhatod magad.)