Grönland: blöff vagy stratégia?
"Grab 'em by the pussy"
Azon tűnődöm, hogy nézne ki Donald Trump Grönland iránti igényeinek az értelmezése, ha a világpolitikai elemzők fele nőkből állna. Ha csak abból indulok ki, hogy a történelem, politológia, újságírás szakokon tanulók hány százaléka nő a magyarországi egyetemeken, rendkívül nehéz elképzelnem, hogyan lehetséges, hogy a rendszeresen szerepeltetett megmondóemberek jóformán mindegyike férfi. Mínusz Szabó Andrea és Takácsy Dorka. Ha az akkumulátorgyár-ügyeket is hozzáveszem, akkor még Győrffy Dorka. De aztán tényleg slussz. Nyilván a sok diplomás nő mind sokkal tehetségtelenebbnek bizonyult a férfiaknál a tanulmányaiban, és a munkaerőpiacon egyaránt. Esetleg olyan extrém mértékben szégyenlősek, hogy hiába ostromolják őket, az Istennek se akarnak szerepelni.
Mi köze mindennek ahhoz a kérdéshez, hogy vajon elveszi-e erővel Donald Trump Grönlandot, ha nem adják oda neki, amikor egyre mohóbban kéri? Egyszerű: ha a megmondóembereknek legalább a már látható 30-40 százaléka nő lenne, kevesebb bámészkodónak okozna meglepetést, hogy Donald Trump pontosan úgy viselkedik a világ uraként az amerikai elnöki székben, mint kanos férfiként a magánéletében. Hogy őt magát idézzem: “when you’re a star, they let you do it. You can do anything. Grab ‘em by the pussy!” [Hevenyészett fordításban: ha híres vagy, megengedik, hogy megtedd. Bármit megtehetsz. Ragadd pinán őket!]
A több tucatszor szexuális visszaéléssel, nemi erőszakkal vádolt amerikai elnök egy bekapcsolva felejtett mikrofonba mondta ezt bele még 2005-ben. A felvétel néhány héttel azelőtt került napvilágra, hogy az amerikai nép elsőként elnökké választotta volna. Őket nem zavarta. És most azt találgatja a sok elemző és újságíró (férfi), hogy vajon megerőszakolja-e Trump Grönlandot, ha kell. Illetve: vajon az amerikai nép elég finnyás lesz-e, hogy megakadályozza az elnökét, ha Grönland erőszakos annektálását komolyan fontolóra veszi. (Vajon pont egy lenézett latin-amerikai ország és egy nagyrészt teljesen lakatlan sziget szuverenitása miatt fog majd aggódni a nép, amely kétszer is a világ legnagyobb hatalmát reprezentáló székbe juttatta az ingatlanspekulánst, aki a bizniszben kevésbé bizonyult sikeresnek, mint az erőszaktevésben?)
Donald Trump (Harvey Weinstein, Jeffrey Epstein, András herceg, Roman Polanski, Kiss László, Marton László és még hosszan lehetne sorolni, de ezek a nevek jutottak először eszembe) nem azért erőszakoltak meg fiatal nőket, mert azok egyike sem feküdt volna le velük némi udvarlás után önszántából is. Egész egyszerűen nem látták szükségét annak, hogy az udvarolgatással bajlódjanak. Az a világ, amiben erre - szerintük - nincs szükség, a fejükben van. Ott ők bármit megtehetnek. Az már egy ettől független kérdés, hogy a valóban létező világ tökéletesen vissza is igazolja a fejükben lévő valóságot. (A kamaszlányokat most hagyjuk, mert nem túl nehéz belátni, hogy ezekben az esetekben az udvarolgatás sem oldotta volna meg a feddhetetlenségi kérdést.)
Minden erőszaktevő ilyen, csak van aki a fizikai erőfölénye okán érzi feljogosítva magát, hogy bármilyen helyzetben kielégítse a vágyait, és van - ők a sikeresebbek mind az életben, mind a büntetlenül megúszott erőszakos aktusok számában -, akinek az átlagemberek számára elképzelhetetlen mértékű hatalomból és irgalmatlan mennyiségű pénzből áll a jogosultságtudata. A pénz és a hatalom kiváló ügyvédeket vásárol, arra is jó, hogy mindig akadjon egy nő, aki tanúsítja, hogy valójában érző és értő emberi lényekkel állunk szemben, és mindig jelentkezik egy önjelölt prókátor (legjobb ha az is nő, a közösségi médiában mindig az hozza a legtöbb lájkot), aki megfejti, hogy a megerőszakoltak többsége az előrejutás reményében, hideg számítástól hajtva dőlt a szereposztó díványra vagy a pezsgőfürdőbe.
Előélete fényében úgy képzelem, hogy az amerikai elnökként gyakorlatilag korlátlan hatalommal és a megkívánt tárgyak (nem félreértés, ez esetben a nők pont ugyanolyan tárgyak mint a tetszetős sarki telkek) iránt már korábban is jelentős jogosultságtudatot demonstráló Donald Trump most iszonyú frusztrált lehet Grönland miatt…. Pedig ahogy a venezuelai elnök esetében a még nyomokban sem nagyon létező fentanil-szállítmányok jó ürügyet szolgáltattak a latin-amerikai diktátor elrablásához, úgy Grönland történelmében is lehetne skandalumokat találni egy jó kis ürügyhöz a letámadásra. A sors furcsa fintora, hogy épp a nők jogaihoz kapcsolódhatna a legerősebb érv.
A poszt folytatódik. Kérlek maradj, és miután végigolvastad, hallgasd meg a nemzetközi diplomácia kutatójával, az OSCE kirgizisztáni intézetét vezető Dunay Pállal készített interjúmat. Az előfizetés árából már 4 fő esetén is jelentős csoportos kedvezmény kapható. A próbaidőszak lehetőséget ad a kockázatmentes körülnézésre.
Az első elnöki ciklusa idején Trump az agilis, de azért késsel-villával enni képes üzletember látszatát keltve elfogadta, hogy a birtokon belül lévők számára arrogánsnak ítélt felvásárlási ajánlata hűvös elutasításra talált. A dánok és a grönlandiak amúgy is elég kitartónak tűnnek, ha amerikai kivásárlási szándékkal találják szembe magukat. Az Andrew Johnson és Harry Truman amerikai elnökök idején kapott vételi ajánlattól pont ugyanúgy elzárkóztak, mint Trumpétól. A korábbi amerikai elnökök - ha nem is boldogan - elfogadták, hogy az üzlet nem fog összejönni, az pedig fel sem merült bennük, hogy akár meg is támadhatnának egy európai országot. Pedig akkoriban még NATO sem volt. Vajon Donald Trump is benyeli az ismételt elutasítást? Én nem hiszem. Miért tenné? Arra nem fogadnék, hogy akár hadsereggel is bevonulna Grönlandra. De arról meg vagyok győződve, hogy úgy gondolja: az európaiakat addig lenne érdemes pinán ragadni, amíg nem növesztenek tököt. És bár mostmár akarnának, de az évtizedeken át elhanyagolt hadi kapacitást nem lehet két hónap alatt elrettentő erejűvé varázsolni.
Az viszont nem kizárt, hogy Trump tanult a korábbi tapasztalataiból. Tekintve, hogy ügyes-bajos dolgai évek óta pallosként lebegnek a feje felett, leszűrhette azt a tanulságot, hogy az általa megkívánt prédát mégiscsak érdemesebb megtéveszteni egy kis körülrajongással, majd beszorulni az alábbi lehetőségek egyikébe:
a) az így is összehozható aktus után angolosan távozni, és hagyni, hogy a kiszemelt áldozat szép lassan észrevegye, hogy - hacsak nem a narancsszínű bőr és a szalmasárga haj, valamint az utánozhatatlanul prosztó arrogancia a gyengéje - csúnyán átverték,
b) abban a kevéssé valószínű esetben, hogy nem jön be a nyomásgyakorlás, dolgavégezetlenül elkullogni.
Ha véletlenül tényleg leszűrte azt a következtetést, hogy a mégoly alacsonynak tűnő kockázat is csúnyán visszaüthet, akár még szórakoztató is lehet majd nyomon követni, milyen alternatív ötletekkel áll elő az évek óta hajszolt préda elejtésére.